Isten éltesse, karnagy úr!
Berkes 70! Eltelt egy újabb év, születésnapján köszöntjük a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetőjét, a Liszt Ferenc- díjas klarinétművészt, karmestert, érdemes művészt. Május 8-át Berkes Kálmán szűk családja körében ülte meg, gyermekeivel és unokájával, a húga szervezte meglepetés ebéd igazán jól sikerült a zajos belvárosi étteremben, az ünnepnapot átjárta a mérhetetlen szeretet és béke.
Isten éltesse sokáig jó egészségben és minden jóval! 20, 30, 50, 70 – érzelmileg hogyan közelít a kerek évfordulókhoz?
Érdekes Japánban mind közül a 70. életévet ünneplik leginkább, ott ez sokkal fontosabb, mint nálunk az 50. születésnap. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a Győri Filharmonikus Zenekar művészei mellett aznap reggel a tokiói Musashino Zeneakadémia elnöke is köszöntött, és 2017-ben köszöntem el az egyetemtől, még mindig számon tartja ezt az évfordulót. Talán a legfontosabb, hogy pozitívan fogadjuk mindazt, amivel az élet megkínál bennünket, éljünk úgy, hogy minden év s minden nap élményt hozzon az életünkbe. Legjobb barátaimmal, Mali Istvánnal és Ránki Dezsővel beszélgettünk az öregedésről, „jó, fáj a lábam, a derekam, nem tudok már úgy futni, pláne nem focizni, nem emlékszem már úgy az arcokra, nevekre, igen, annyi baj legyen, de zenélni még tudok, és ehhez minden körülmény adott, akkor meg ne panaszkodjak!” Ez így van, csak hálával és köszönettel tartozom a Jóistennek. Ismét rájöttem arra, hogy mennyire szerencsés vagyok, mennyi mindent köszönhetek tanáraimnak, muzsikus partnereimnek, és annak a békeidőnek, melyben felnőhettünk.
Egy újabb fontos évforduló közeleg május 30-án, „A magyar klasszikus zene napja” című koncertje Bartók Béla és Brahms szimfóniáival.
Igen, május 30. Kocsis Zoltán születésnapja. A program Bartók Béla I. zenekari szvitjével kifejezetten hozzá kötődik, a zeneszerző egyik korai darabjáról van szó, könnyen befogadható. A második félidőben hangzik fel a sláger mű, Brahms gyönyörű III. szimfóniája. Kocsis Zoltánhoz 52 évnyi partnerség fűz. A születésnapunkat is mindig együtt ünnepeltünk, Mensáros Lászlóval, Fülöp Viktorral reggelig buliztunk. Zolival való zenei kapcsolatom befolyásolta egész életemet, zeneiségemet, melynek alfája és omegája az őszintén játék. A világsztárok mai menüje az, hogy „játsszunk úgy Mozartot, mint még előtte senki sem”. Bizony rosszul teszik ezt, nagyon rosszul teszik, a fiatalok meg bedőlnek ennek. Nekünk csodálatos mestereink voltak, akik lefektették a klasszikus zene alapelveit, mely a ritmusra, a fegyelemre, a stílusismeretre és az őszinte érzelmek kifejezésére épül.
Közeledünk az évad végéhez, mi tette rendkívüli és emlékezetessé az elmúlt egy évet?
Az évad tavaly augusztus eleje óta tart, nagyon sok munkánk és energiánk van benne, volt úgy, hogy egy héten két új programot is meg kellett tanulni. A pandémia miatt, ami szinte lenullázta a világ zenei életét, bizonyítanunk kellett, hogy igen is, mi megteszünk mindent azért, hogy visszacsábítsuk a közönségünket. Ez egy sarkalatos pontja a következő évad műsor összeállításának. Olyan művekkel szeretnénk megkínálni a nagyérdeműt, melyre egyértelműen szívesen jön. Az április végi Francia klasszikusok című program erre volt jó példa Bizet és Ravel mesterműveivel, Dubóczky Gergely és Kovács László dirigálásával szép számú közönség előtt, a jövőben is erre törekszünk. Valljuk, a klasszikus zenében nincs felső határ, a legjobb produkciónál is lehet másnap még jobbat nyújtani.